Mindig csak férfiak szájából hangzik el, hogy ruha nélkül mennyire más egy nő mint "dekorációban". Lekerül a pushup, az alakformáló bugyi, smink... stb.
ÍGY VAN EZ A PASIKNÁL IS ha leveszik az öltönyt/jól szabott farmert/menedzseringet/imázspólót de mi nők valahogy sosem mondjuk.
Elfogadóbbak vagyunk?! Toleránsabbak? Empatikusabbak? Csak mert mi dicsérni szoktuk őket egymás között!
Lehet, hogy túlságosan az előnyökre fókuszálunk és ezért van, hogy sokszor nem vesszük észre a jellemhibákat / árulkodó jeleket?
Miért tetszik nekünk vajon a pocakja? Miért vesszük tudomásul, hogy nem sportol? És ha már itt tartunk! Kényeztet eleget? Társam mindenben? Meglep "csak úgy" is? Nagyon jó vele a szex vagy igazából volt már jobb is csak éppen ő aki "beköltözött"?
Vajon neki is tetszik az a pár plusz amit felszedtünk az érettségi bankett óta...? Vagy ráadásul nem is elégedett? Boldog? Boldog vagyok?
MI KELL A NŐNEK? Mivel generációs probléma a szingliség a nők többsége olyan kapcsolattal is megelégszik ami a 'mindent egybevetve' skálán alig 30 %-os pusztán csak azért, mert: gyermeket szeretne, fél az egyedülléttől holott boldogabb és kiegyensúlyozottabb lenne egyedül. Valószínűleg nem gondolja át azt sem, hogy egy 30 %-os férfi max ilyen mértékű apa is..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.